ha így folytatom, lesz reggeli
szivacshold.
egy kis inszomnia, ez-az. csupa
közhelyesség, ahogy szívom a cigarettát, iszom a vizet, matatok az egérrel.
közben ki-kinyitom az ablakot, bejön az eső, kimegy a füst. fő a reciprocitás.
idegen hely, idegen asztal, a falak, az ágy, még az óraketyegés is. az idő
azért ugyan az, az talán közös. ütközések sorozata. lilult testrészek, amivel fel lehetne térképezni a szobát. pedig
nincs sötét, mégis mindennek nekimegyek. kiabálni azért nem merek, pedig fáj.
nem nagyon, de mégis, számomra egy pillanatig ezek a világ legnagyobb
fájdalmai. az idegenbe ütközés. de lassan megszokom. megszoklak. egy idő után
már kopogtatás nélkül fogok jönni. ha megszeretlek, tudod. de egyelőre maradnak
az éjszakai véletlenszerű ütközések és lila fájdalmak.
ha így folytatom, lesz reggeli
szivacshold: lesz reggel, lesz filter-szivacs. a holdat eltakarják a
füstfelhőim. bocs.
(B.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése