3.
Ötpercnyi autózásra volt, az egyik kisebb
mellékutcába Rogert kedvenc kocsmája, az Interdit. Nem ismerte egyetlen
törzsvendég a nevét sem a bárból, csak a csaposét, pedig vagy hét éve idejárt
vasárnap esténként meginni egy-egy sört. De ez nem zavart senkit. Fizetett,
csendes volt. Az ő nevét megjegyezték, franciás volt, pont, mint a bár neve,
úgyhogy egyféle kabalaként fogták fel Rogert-t. A csapos, Matt, tudta, hogy
napicsomagos cigis, úgyhogy az épület mögötti sikátorban fenntartott neki egy
asztalt. Ott nyugodtan cigizhetett, s az egyik meghatározhatatlan funkciójú
felhőkarcoló kilógó teteje még az esőtől is megvédte. Itt mindig nyugodtan lehetett
egyedül, csak vett egy sört a bárban, kérte a szokásos hamuzóját, ült pár órát,
olvasgatott, aztán az alkoholtól kellemesen álmosan hazament.
Hét év alatt még sosem
hozott ide senkit. De ezúttal úgy döntött, beengedi a saját kis sarkába Lewist.
Elég pocsékul nézett ki a fazon.
-Szevasz Rogert! Mit
csinálsz te itt, elnézted a naptárat? Nincs vasárnap. – vigyorogott rá Matt. Ő
is csak ennyit tud, gondolta Rogert.
-Szeva, Matt! Itt van a
haverom, Lewis, kicsit fel ként dobni a kedvét.
-Hát akkor minek hoztad ide?
– vigyor. Mindig ezek az idegesítő, önkritikus poénok. Ez a fazon tuti
depressziós és kompenzálni akarja.
-Gondoltam a nagytányérnyi
vigyorod segít valamit.
-Kétlem, haver! – öblös nevetés.
Kezdett belelendülni. – A múltkor felszedtem egy csajt, megdugtam, egész jó
volt, sikoltozott egész éjjel. De mikor reggel meglátta a képem, kiugrott az
ablakon. Az üvegen keresztül. Ez a pofa nem hozott sok örömet senkinek.
-Nem lett baja a csajnak?
-Hát persze, sajnáljad a
királykisasszonyt. A békát meg hagyjad a fenébe, ebben a városban úgysem lesz
belőle herceg. – röhögés. – De amúgy nem lett különösebb baja. Szerencséjére az
földszinten lakom.
-Ja. Lenyűgöző sztori, Matt.
– mindenesetre nem kételkedett benne, hogy igaz volt. Matt az a típus volt, aki
még az enyhén megalázó helyzeteiből is viccet csinált.
-Legalább ennyire csúfnak
kell lenned, hogy ilyen sztorijaid legyenek. No de, térjünk a tárgyra, igaz?
-Bezony. Még egy széket
kiviszel az asztalomhoz? Addig én hozok piát a hűtőből.
-Szolgáld ki magad.
Rogert megmarkolt egy Budot
meg egy alkoholmentest a bár mögötti hűtőből. Az asztal sarkán lepattintotta a
kupakokat.
Időközben Lewis már helyet
foglalt a kinti asztalnál.
-Cigit?
-Jöhet.
Rágyújtottak.
-Elmondod?
Lewis hallgatott egy
darabig, közben égő cigijét nézte. Látszott a kéztartásán, hogy nem gyakorlott
cigis.
-Emlékszel még, hogy
meséltem a feleségemről?
-Ja.
-Mikor összeházasodtunk, nem
volt sok bajunk. Jó munkahelyem volt, elég pénzt kerestem, ő otthon tudott ülni.
Egy olyan félév után kezdett el csak basztatni azzal, hogy próbáljak meg egy
előléptetést vagy legalább fizetésemelést szerezni. Mert tudod, korán elmentem
munkába, későn értem haza, néha még éjjel is kellett mennem. Tudod, tévés
munka. Erre eléggé ráment a következő évünk, mert persze, nem fogta fel, hogy
nem megy az ilyen az első pillanatról a másikra. Szar volt.
-Ennyi a baj? Tedd helyére,
haver.
-Nem, ez még nem a történet
vége. Szóval nem voltunk jól. Aztán egy idő után abbahagyta a basztatást.
Kedves volt, megértő, türelmes. Még pár hónap, és az előléptetést is kilátásba
helyezte a főnököm. Helyettes főszerkesztő. Jó munka. Csak reggel kell benn
lenni. Ezt nem mondtam az asszonynak, gondoltam, amíg ilyen jól mennek a
dolgaink, addig nem érdemes meglebegtetni, tudod, ha véletlenül mégsem kapnám
meg, akkor csalódna egy nagyot. Aztán a múlt héten bejelentette a főnököm, hogy
holnaptól kezdem az esti munkát, egy hét próbaidő, lássuk, hogy megy. Úgyhogy
hazamentem, és elújságoltam végre Zoeynak.
-Örült?
-Hát azt nem mondanám.
Megint volt egy nagy veszekedésünk. Hogy most már minek változtatni az egészen.
Hogy biztos majd több munkám lesz, mint eddig. Meg perelhető leszek, meg
ilyenek. Hülyeség. Nem értettem, mi baja van. Aztán másnap mégis reggel
indultam el. Legalábbis úgy tettem.
Lewis mélyet szívott a
cigijéből, aztán elnyomta a hamuzóban. Kortyolt egyet a söréből és folytatta.
-Kimentem a házból, de nem
mentem a tévéhez. Ott maradtam, a házzal szemben. Meghúzódtam az szomszédunk
kerti pavilonjában és figyeltem. Nem kellett sokáig várnom, alig egy félóra
múlva egy kocsi húzott a házunk elé. Rögtön megismertem, a főnököm kocsija
volt. Akkor végre megértettem, hogy miért is akarta, hogy megosszam vele
munkát. Délelőtt övé, az övék lehetett a terep. Én meg közben helyettesíthettem
a munkában.
Rogert nem akart beleszólni,
gondolta megadja a szegény fickónak a lehetőséget, hogy a maga tempójában
mesélje a történetet. Meg amúgy sem futotta volna többre neki egy vigyornál.
Azt pedig valahogy nem érezte ideillőnek.
-Tudod, igazából nem is
csodálkoztam. Zoey mindig is jó nő volt, és vonzódott az erős pasikhoz. S egy
ideig én voltam a legerősebb, akit ismert. A médiának ereje van, tudod? – csak úgy
magától kérdezte. – Na de a pénz az mindig univerzálisabb. Na de tök mindegy,
miért volt a dolog. Elég annyi, hogy ezután bementem munkába Kicsit
utánaérdeklődtem, és a munkahelyi pletykákból kiderült, hogy már egy ideje
hiányzik a főnők délelőttönként. S egy idő után ez kezdett szemet szúrni a
főnökeinél is. Mert tudod, itt is működik a halas képlet. Mindig van egy
nagyobb főnök. Na hát neki is volt, és rászóltak, hogy ha még ilyen történik,
szedheti, amije van. Úgyhogy gyorsan megtalálta a megoldást, ami mindenkinek
megfelelt. Neki főleg.
Elhallgatott. Meggyújtott
egy újabb cigit, és utána tovább hallgatott. Rogert úgy érezte, hogy hiányzik a
történet vége, Lewis viszont, úgy tűnt, befejezte. Egy idő után nem bírta
tovább Rogert és rákérdezett:
-Na és utána mi történt?
-Hogy-hogy utána?
-Hát mi lett a feleséged meg
közted? Mi lett a főnököddel?
-Ja. Hát... – szívott bele a
cigijébe – a főnökkel épp ma beszéltem. Megbeszéltük, hogy nem volt jó ötlet
egy tévés feleségével kikezdenie, ha nem akarta nagydobra vernie a dolgot.
Simán elhitte a blöffömet, hogy lefilmeztem őket valamelyik alkalommal.
Felesége pedig van neki is. Szóval nem kell félnem attól, hogy megint felbukkanna
a házamban.
-Na és a feleséged?
-A feleségem? Őt kinyírtam
tegnap délben. A kedvenc konyhakésével nyestem el a torkát.
Már csak ezért is szerencsés helyzet, hogy a főnököm nem keresi. Kicsit
meglepődne, ha befeküdne az ágyba.
4.
Na ezt a sztorit kicsit
nehezebben hitte el. Először. De Lewis arckifejezése és hanghordozása nem
hagyott sok helyet a kételynek. Pedig de jó is lett volna, ha tudott volna
kételkedni.
Rogert nem igazán tudta,
hogy mit kéne mondania. Hogy megérdemelte a kurva? Vagy hogy gyilkos fasz vagy?
Hívom rendőrséget? Valahol arra számított, hogy Lewis most előhúz egy nagy
pisztolyt s lepuffantja. Itt úgysem kapnák meg a holttestét egy ideig.
Lewis azonban nem tűnt
agresszívnek vagy idegesnek. Szívta tovább a cigijét, kortyolt egy a söréből,
és talán még nyugodtabbnak tűnt, mint azelőtt. Sőt, mintha jókedvűbbnek is. Úgy
látszik a gyónásnak mégis van valami pozitív hozadéka, gondolta Rogert. Aztán,
hogy mégis mondjon valamit, megszólalt.
-Jaja, én is kinyírtam annak
idején a szomszéd kutyáját. Túl sokat ugatott.
Lewis ránézett lassan, és
elmosolyodott. Látszott rajta, hogy nem tart Rogert-től.
De miért nem? Nem értette
Rogert. Az idióta megjegyzése nem valószínű, hogy meggyőzte volna Lewist arról,
hogy nem fog a rendőrséghez futni. Vagy talán azért mert éjszakai taxis volt?
Lewis talán azt gondolta, hogy látott ő már cifrábbat is? Pedig nem. Manapság
még az alvilág nem volt annyira szem előtt. Akkor talán azt gondolta, hogy
ennyire jó barátok? Hogy néhány éjszakai fuvar, pár száz dolcsi, egy-két
beszélgetés olyan szoros ismeretséget biztosított nekik, hogy egy gyilkosságra
is csak legyint, hogy áh, hagyd el, a legjobbakkal is előfordul?
Hát akkor tévedett ez a
köcsög fasz. Ő bizony megvan a biztos kliens nélkül. Sosem volt baja a
rendőrökkel, nem most akarta elkezdeni. Döntött. Fel fogja dobni Lewist. Bocsi,
haver, de nem ígértem semmit. S ha ígértem volna, még az sem lenne garancia.
Most már csak azt kellett
kitalálnia, hogy fogja lekoptatni feltűnésmentesen a fazont. Kérezkedjen ki
vécére? Hát basszus, ilyent sem csinált általános óta, s akkor sem jött be
általában. Pedig tanár nem volt egy paranoiás
gyilkos. Vagy legalábbis ő nem tudott róla. Bár az sok mindent megmagyarázott
volna.
Végül úgy döntött, a legjobb
dolog, ha úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit. Ahogy ő elgondolta, Lewis
még mindig sokkos állapotban lehetett. Talán nem is emlékszik arra, hogy beszéltek. Hátha bejön. Jobb ötlete nem volt.
-Basszus, kezd hideg lenni.
Geci ősz.
-Az.
-Látom már befejezted a
sörödet. Vigyelek haza, Lewis? Tudod, még hosszú a munkaidőm.
-Ja, bocsi, persze. Nem
akartalak én feltartani. De kösz, ez jó este volt. Megjegyzem ezt a helyet
magamnak.
Te csak ne jegyezzél mg
semmit, haver.
-Na akkor indulás! Hagyd
csak, a vendégem voltál. Majd legközelebb te fizetsz.
5.
Gond nélkül lezajlott a fuvar.
Lewis tényleg úgy viselkedett, mintha totál rendben lenne, és az időről
beszélgettek volna kedélyesen egy órán át. Rogert-t azonban csak a városba
visszafele kezdte elfogni a remegés. Félre is kellett húzzon, hogy cigit
elszívjon egy elég jól megvilágított részen, jó messze Lewis házától. Tudta, hogy
jó úton halad a tüdő-vagy gégerák felé, de valahogy azt mondta, amit a
szülinapján szokott a diétázó dagigyerek a tortának: ha nem most, akkor mikor?
Időközben arra is rájött,
hogy nem lesz olyan egyszerű kimagyaráznia magát a rendőröknek, ahogy eltervezte.
Lesz egy-két kényelmetlen kérdésük, amire nem lesz tuti válasza, végül is
minden este találkozott a csávóval, és mégsem vett észre semmit. Még a végén
rábizonyítják, hogy segített a pszichopata fasznak. Plusz ma este valahogy nem
bízott a saját ítélőképességeiben. Kellett egy külső fül.
-Halló, Matt? Szevasz,
figyelj bocs a késői zavarásért. Otthon van már? Félóra? Oké. Figyelj, kéne
beszéljek valamiről veled. Kicsit szarban vagyok, és szükségem van a
tányérképed alatt rejlő, sokat tapasztalt fejedre. Köszi. Hol is laksz? Jaja,
ismerem a környéket, gyakran viszek oda kurv... izé, klienseket. Akkor egy
félóra, és ott leszek. Ok, szevasz.
Nem ismert senkit Matten
kívül. Az egész rohadt városban. Most eléggé érezte a hiányát.
Valahogy úgy érezte,
Carmine-nal meg lehetett volna beszélni a ilyeneket. Kár, hogy nem ismerte.
Valamennyire megnyugodott a
cigi és a telefonbeszélgetés után, legalábbis annyira, hogy tudott már vezetni.
Teljesen azonban nem ment ki a fejéből az egész, mintha Lewis magával hozta
volna a hullaszagot, és a hátsó ülésén hagyta volna.
Száguldott a város felé.
Közben megint Tom Waits ment. A Redrum. Végigfutott a hátán a hideg.
6.
Ahogy megérkezett a
lakónegyedbe, ahová Matt irányította, megkönnyebülten szökött ki a kocsiból.
Rátelepedett a képzelt szag. Mint amikor nem mosta meg a kezét szarás után, s
ha nem is volt barna a keze, attól még szarosnak érezte.
Végigsétált a zöld füvön,
megállt a kaputelefon előtt, és elkezdte böngészni a neveket. Hányast is
mondott Matt? Mi is a vezetékneve? Ja, French. French, French, French, megvan, 52-es! Valami furcsa érzés fogta
el, amikor rápillantott a névjegyzék közepén elhelyezett gombra. Előérzetnek
nevezte volna, de neki még sosem volt olyanja, szóval nem tudta, ez tényleg
az-e. Mindenesetre olyan volt, mintha valami nem lenne a helyén. Mintha valamit
elfelejtett volna.
El hát, feljelenteni azt a
köcsögöt! Na gyerünk már, hosszú még az éjszaka. Csengetett.
-Gyere fel – szólt a
kaputelefonon Matt torzított hangja.
Belépett az ajtón, meglátta
a liftet, megnyomta a gombot. A 15-ikről jött le a lift.
Közben nem hagyta nyugodni a
gondolat, hogy valami nincs rendben próbált rájönni, hogy mit felejtett el.
Amíg várta a liftet, véletlenszerűen ingatta a fejét, nézte az ajtókat, s el is
gondolta, hogy de szar is lehet azoknak, akik itt a földszinten laknak.
Mindenki az ő ajtajuk előtt hívja és várja a liftet. Biztos olcsóbbak is itt a
lakások.
Aztán valami gyomron vágta.
Egyelőre nem nagyon, csak finoman. Ha más estén történik, elhessegeti a
gondolatot. Ma azonban valamiért kicsit gyanakvóbb volt.
Földszint.
Matt azt mondta, a földszinten
lakik. Pedig ha egy emeleten van 4 lakrész, akkor ő valahol a 13-ikon lakhat. A
földszintről kiugrani az ablakon egy hülye reakció, de nem tragikus. De a
13-ikról nem ugrasz ki önszántadból, bármilyen ronda is a pasid.
A lift megérkezett, addigra
azonban Rogert már nem volt. Meg kellett bizonyosodjon.
Kilépett a lakóépületből, és
előszedte minden matektudását, hogy kiszámítsa az alsó lakrések elhelyezkedése
alapján, hogy merre is néz Matt ablaka. A hátsó gyepre, ha jól gondolta. Meg ha
a toronyház nem fordult félúton másfelé. Sötét volt már, a gyep is gondozatlan
volt, bokáig ért a fű. Rövid keresgélés után viszont Rogert megtalálta, amit
keresett. Apró üvegcserepek. Amekkorát nem szedsz fel, csak porszívóval. De hát
kinek szúrna szemet ekkora fűben néhány darab üveg. Egy pár csepp alvadt
vérrel, meg egy apró koponyaforgácsokkal mellette? Ha elég vastag a szőnyeged,
nem is kell alásöpörni semmit.
7.
Ez az este kezdett kicsit
sok lenni. A szag a fejében megy egyre csak erősödött.
Két gyilkos. Két rohadt
embert ismerek az egész rohadt városban, és mindkettő rohadt gyilkos. Vajon
Matt csaja is megcsalta? Vagy tényleg igaz volt az idióta sztorija? Vajon hány
hasonló volt neki? Vajon hányat hallott már tőle félrészegen, éjszakánként? A
múltkori, amikor felképelte az egyik haverját, mert olyan jó barátok voltak,
hogy a másik eldöntötte, ő is szeretné, ha középen hiányozna a foga, mint
Mattnek? Vele mit csinált? Kikötözte a fogát, és úgy dobta ki az ablakán. Hánynia
kellett.
Szüksége volt valakire.
Beszélnie kellett valakivel. Akárkivel. Bárcsak Carmine még élt volna. Most
először fel is hívta volna.
Kevin.
Ott a száma az igazolványon.
Nem ismerte, de tanácsot adhatott neki.
Fasza első benyomás lesz,
gondolta sötéten, miközben a számát tárcsázta. Fél kézzel a telefont, fél
kézzel a kormányát markolta, közben igyekezett nem kisodródni az útról 15
mérföldes sebességgel. Az egész város őt röhögné reggel, ha így halna meg. „A taxis,
akinek a munkája a vezetés, 15 mérföldes, egetrengető sebességgel csapódott a
híd talapzatába. Egy, az esetnél jelenlévő csiga elmondása szerint, alig tudott
félremászni az útból a száguldó halálkocsi elől.”
Nem vette fel. Még
próbálkozott kétszer, mindannyiszor hagyta kicsengeni az üzenetrögzítő
hangjáig.
Szimpatikusnak hangzott a
kölyök hangja. Lelkesnek. Nem volt szíve üzenetet hagyni egy ilyen üzenetrögzítőre.
Vagy személyesen, vagy sehogy.
Ahogy a 12-esen haladt,
szemébe ötlött a sárga híd, ahonnan Carmine állítólag leugrott. Most már
valahogy megértette a döntését. Jobbra fordította a kocsit.
A híd közepén megállt és
kiszállt a taxiból. Próbálta átgondolni a helyzetét, közben az utolsó
Marboróját szívta és az alatta elszáguldó vizet nézte.
Megint megnyugodott kissé. A
közelben volt a városrész rendőrösre. Csak be kell sétálnia, és rögtön két
gyilkost adhat fel. Az egyedüli két ismeretségét, talán haverját a városban.
Elő fogja léptettetni magát.
Elég volt az éjszakából. Magányosságból. Gyilkos faszokból, akik ahelyett, hogy
tányérokat dobálnának, mikor idegesek, nőket hajigálnak ki az ablakukon.
Ránézett a félig elszívott
cigire. Elhajította. Le fog szokni. Jó sokáig fog élni, jó lesz a szájszaga,
talán egy csajt is összeszed magának. Akit nem fog kinyírni az első
veszekedésnél, mint egyesek.
Még egyszer megpróbálom
Kevint. Azért egy józan, optimista fej nem árthat. Kicsengett.
Közben a kocsiban megint Tom
Waits ment. Nem ismernek ezek mást? – morgott magában. S ez ráadásul valami
remix is, dücc-dücc megy alatta.
De az nem onnan jön. Ez a
csomagtartóból jön. Waits érces hangja háborítatlan volt.
Kevin. Hát neki volt olyan
szaga.
Lewis. A munkából ment haza
reggel a feleségét kinyírni. Csak az ő taxijának a számát ismerte. Elmondta
neki mire készül. Kevin nem fogadta jól. A hátsó ülésről vágta el a torkát.
Tudott vezetni, amennyire kellett neki, ahhoz, hogy visszavigye a kocsit a
garázsba. Kevint nem ismerte még senki olyan jól, hogy egy akárki ne tévessze
meg őket az igazolvánnyal, napszemüvegben. Őt meg elengedte, mert rá akarta
kenni az egészet.
Nem tudta, honnan tudta
mindezeket, csak úgy bejött az egész a fejébe, de majdnem biztos volt benne,
hogy mindenben igaza van.
Matt. Neki is köze van az
egészhez? Nem, ő csak egy köcsög vadállat. Csak azért van itt, hogy nehogy
valakihez fordulni tudjon. Hogy az élet teljesen kibasszon vele. És
kiröhöghesse.
Most már együtt tudott
érezni De Niróval. Jól látta a paranoiás csávó a dolgokat. Csak Rogert ült egy
pihe-puha színházi székben, és hitte azt, hogy feketekomédiát néz. Csakhogy most
vége volt az előadásnak. A színészek lejöttek a színpadról, és a vér a késükön valódi
volt.
-Carmine, haver, most már
beszélgessünk egyet.
Függöny.
R.