<Egy szakadt
ruhás ember sepreget a színpad közepén. Körülötte elhullatott papírdarabok, és
mindenféle szemét. A sarokban egy picike, rozoga szék. A férfi meglepetten néz
körül a nézőtéren, megvakarja a fejét, majd hétköznapiasan, de udvariasan
szólal meg.>
Üdvözlöm önöket!
Milyen jól néznek ki ma este! Elnézést, de nekem csak ez a munkaruhám van. Bár
csak azért munkaruha, mert egy pár lyukkal és folttal több van rajta, mint a
többin. Már nincs aki megvarrja, nagyon
rövid ideig volt csak <mély sóhaj>.
Az előadást
lekésték, mire jöttek? Én már csak takarítok; mindenkinek a szennyét, hamarosan
az utamban lesznek. Miért jöttek? Illik színházba járni, ezért, lesz attól több
valaki?
Higgyék el,
rengeteg embert látok jönni-menni a színházból, de soha senkit azért, hogy
lásson egy darabot. Milyen furcsa. Eljönnek az emberek, fizetnek, mennyi is a
jegy? Szórakoznak, beszélgetnek, társalognak, mosolyognak egymásra és érzik,
hogy övék a világ, hiszen Budapesten vannak, színházban, gyönyörű szép bársony-
és selyemruhákban, férjekkel, feleségekkel, szeretőkkel. Hányan jönnének el, ha
ingyen lennének megtekinthetők az előadások? Kétlem, hogy sokan. Minél drágább
a jegy, annál jobb az előadás, ezt már rég megtanultam, sohasem fordítva.
Hencegni, egy ingyen előadással, ah, de egy 12.000 forintossal, azzal igen. <Elmásítva
hangját:> “Nagyon művelt ember lehet, aki ennyit költ egy jegyre”. Annak
biza híre megy, ki fizet be a nagyobb előadásokra, az biza kultúrember…páva!
Nem cserélnék
önökkel, tudják, én ingyen nézhetem az előadásokat. Meg van ez beszélve kérem.
Persze nem a nézőtérről, a függöny szélétől. Látják azt a kicsi széket. <a
sarokban lévő székre mutat> Én sem néztem ki belőle, de elbír, elbírt már
sokszor. Onnan szoktam nézni, és tudják, ha fizetni kéne érte, ha egyik jegy
drágább lenne, másik olcsóbb, én sem tudnék előítélet nélkül beülni nézőként.
Ha drága a jegy, az ember elvárja, hogy visszakapja szórakozásban minden
elköltött pengőjét. Ha nem tetszik az előadás, vagy csupán nem figyel oda, úgy
tesz mintha pontosan olyan értékes lett volna a darab számára, mint a
kifizetett belépőjegye. Mégsem hibáztatható: senki sem szereti bevallani, hogy
rossz befektetést csinált, valamiért többet fizetett, mint kellett volna. A
színházban mindenki mosolyog. Ebben a színházban legalább is, hisz itt a
legolcsóbb jegy is 6000 Ft körül van.
Nagyon kéne mosolyognom, hisz ez több
mint háromnapi bérem. Ne gondolják, hogy
nem jó ez így, én szeretem a munkám.
Tisztaság marad utánam a világban. Ha csak egy fél napig is, de miattam
tiszta az univerzumnak ez a piciny kis része <körbemutat mindkét kezével>,
ez a pár terem, a két elegáns mosdó, a lobby, meg a színpad. És minden nap véghezviszem ezt a csodát. Értik
ezt? Átérzik? Önök is tisztaságod
hagynak maguk után, <minden szó után egy másodperces szünet> a lakásukban,
a világban, a lelkekben, a szívekben?
Na, most már tényleg
útban vannak, kérem, menjenek <türelmetlenül, de udvariasan>. Köszönöm,
hogy végighallgattak. Jöjjenek hólnap is, ingyen leszek, egész este <
Folytatja a sepregetést, többet nem néz a nézőtér felé>.
<Függöny>
Dr. H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése