sötét-slam-verselésem első darabja, változzon.

Nem túl zengő ábécé

Aranyásó rőt hegyen,

„Barom!”, bőg fel kedvesen.

Cuncimókus heverész,

Csengőhangja odavész.

Dildó hangja döngécsél,

Elem merül, alig él.

Füstkarikát ereget,

Genetikán kesereg.

Gyomrára gyors kéz szalad,

Harmatos hasa hasad

Itt van már az ököl, kar,

Jó az apa, jót akar...

Kölöktévő hogyan lett?

Levezve, csak úgy lehet...

Lyukas gumi tehette,

Mesés lesz a gyereke.

Nőjét azért kedveli,

Nyálát vele cseréli.

Orbán apánk, nézz ide!

Összeverést nézik-e?

Patakparton kicsit ér:

Remeg hangja, éltet kér.

Susog neki Aladár,

Szeretét adja már...

Tünde tovább menekül,

Tyúkszaron míg elterül.

Uccu, öld meg, halva jó!

Ürgét fogna a kopó.

Véres vircsaft dél előtt,

Zárják már a szeretőt,

Zsenge sírba temetőt.

R.