traszológia

mottó :"Bármerre lépnél, bármit érintenél, minden amit öntudatlanul hagysz, néma tanúként fog ellened szolgálni "

                           Dr. Edmond Locard

szülésbehalt hüvelyt lökött ki;

csavaranyában ébredtem,

vékony sötétben.

mosolyukat ormók vágták rám,

majd hánytak ki

ellipszoid kórteremtménybe

ráncos embrióként.

hátam mögött örvénylő csiga,

előttem cél;

süvítve láttam amint

papíron kötnek a tudalattjáró

periszkópjának grafémái,

modellnek ásítanak sírt a vésők,

gyűszűégből szitált fények hullanak vászonra,

kézen fekszenek a bukott hangképzések,

és velem rotának az értékek.

tükrön haladtam át.

félig égett lőport hagytam

nyomdokumentumul

a sugárirányú repedésekben.

izmos pitvarba süllyedtem el.

a vaknyílás felett

lágy ágyúk mormolták a 

handbuck für untersuchungsrichter als system der kriminalistiket,

miközben pap szórta rám

hagyatékaim váddalát.

de ők még ma sem engednek tovább,

görcsösen szorítanak,

mint csecsemőszájak a kiapadt dajkát.

nem tudják:

a hasonlóság nem identitás,

fényképeknek nem testvére a hús.

rágalom-metszetük választja el

egymástól a sohalét és halál harcsaajakát

(csak kihordó.

ravasz.

megtanította puskázni.

ha nem,

most betekarózva

fekhetnék

rezes hengerűrben.)

a nyomozó felnéz.

ki az anya?

                                    senkiházy a.