Kölyök

Furcsa, émelygő érzéssel ébredt. Mint azokon a napokon, amikor az előző esti, sorozatban leküldött szatmári szilvapálinka igyekezett felfelé a nyelőcsövén. –Ütős anyag ez cicám, vigyázni kell vele,- mondta Kölyök ilyenkor,- fizetségképp kaptam egy aprócska szívességért cserébe. Kölyök esetében sosem lehetett tudni pontosan mik is ezek a szívességek, vagy, hogy mikor van ideje ezeknek eleget tenni. Ő volt a sarki késdobáló állandó tartozéka. Senki nem emlékezett mikor kezdett odajárni, a kocsma folyton változó tulajdonosainak öröksége volt ő, kopott 70-es évekbeli bársony nadrágjával, zsírtól és izzadságtól megsárgult ingeivel együtt. Kölyök volt a város legtalányosabb figurája. Mindenki ismerte, de valójában senki nem tudta kicsoda, vagy, hogy mivel foglalkozik, ami, ahogy az a kisvárosokban általában lenni szokott, állandó találgatásoknak adott helyett.

A meghatározhatatlan forróság egyre fennebb kúszott, egyenesen a mellkasa irányába. Arra gondolt talán fel kéne állni és kitámolyogni valahogy a fürdőig, de mivel nem volt biztos benne, hogy ez sikerülhet, egyelőre inkább nem próbálkozott.   Bár fejben tudta mit kéne most tennie, mintha ez az egész testét lassan átjáró görcsös forróság elvágta volna az agyából végtagjaihoz küldött információk útját. Talán ha oldalra fordulna kicsit… kinyithatná a szemét és felmérhetné vajon akad-e az ágy mellett egy szabad folt, ahová nyugodt szívvel lehányhatna. Néhányan úgy tudják Kölyök régen ügyvéd volt, aki hírhedt bűnözőket mosott tisztára, de egy félresikerült tárgyalás után, melynek eredményeként védencét lecsukták, évekre nyoma veszett. Olykor ugyan látni vélték a tárgyalótermek vagy a bíróságok körül őgyelegni, de pontos információval senki nem tudott szolgálni hollétét illetőleg.

Az idő 10 óra 20 perc, búgott bele a csendbe a régi Nokia ébresztője. Úgy rémlett neki hallotta már ezt a hangot álmában is, és az a különös érzése támadt, hogy ennek valamiféleképpen köze lehet ehhez az émelygéshez. Megpróbálta felidézni magában az előző este eseményeit. Valamivel hat után jött el az irodából, majd betért egy éjjelnappaliba, miután egész nap megmagyarázhatatlan vágyat érzett a savanyú uborka után. Ettől az emlék-gondolattól a torka irányába kúszó forróság hirtelen turbó sebességre kapcsolt és érezte a szájüregébe bugyogó hányás ízét. Nem hányhat bele a saját képébe.

Kölyöknek hiányzott egy ujja a jobb kezéről. Többen állítják, hogy a híres maffiafőnök Pocok emberei vágták le, miután nem sikerült tisztáznia a bíróság előtt az egyik terjesztőjüket. Megint mások úgy tudják egy az Amazonasba tett kirándulása alkalmával harapta le egy hal, amelynek olyan apró és éles fogai vannak, mint egy fűrész. Ő maga sosem beszélt olyasmiről, amiről nem akart. Például politikáról, könyvekről, az időjárásról vagy saját magáról. Sosem cáfolta a személye köré szőtt legendák hitelét, de alá sem támasztotta őket. Leginkább a nőkről szeretett beszélni. Nőkről akiknek húsklopfolót, hagymát, távirányítót dugott bizonyos testnyílásaiba, és nőkről, akik húsklopfolót, hagymát, távirányítót vágtak időnként a fejéhez. Az ő szájából ezek a történetek is legalább olyan talányosnak és hihetetlennek hatottak, mint az alakját övező mendemondák.

Az idő 10 óra 30 perc. –Kussolj már!- megpróbálta bemérni a hang forrásának pontos helyét, de miután rájött, hogy az jóval kartávolságon kívül esik, hagyta, had búgjon még néhány másodpercig. A boltból egyenesen a lakás felé indult, miközben azt számolgatta mennyi idő is telhetett el az utolsó vérzése óta. Harmincnégy nap. Talán harmincöt. Mindenesetre valamivel több a megszokottnál. Mély levegőket kell venni. Kölyök is biztosan ezt ajánlaná. – Csak lélegezz mélyeket, cica. Meglátod pár perc és kutya bajod. Egyetemista kora óta ismerte Kölyköt. Egyszer fogadásból kért tőle három szál cigit. Ő meg egy egész csomag kék Luckyt nyomott a kezébe. Az volt élete első doboz cigarettája.

Azóta eltelt 5 év. Elvégezte az egyetemet, könyvelőként dolgozik egy kisvállalatnál, hetente kétszer szaladni megy a közeli parkba, cukor nélkül issza a teát és a kávét, és most minden valószínűség szerint terhes. Egy könnycsepp szaladt végig az arcán, egészen a szája széléig és ott összekeveredett a félig megemésztett uborka maradványaiból, gyomorsavból és ondóból álló sárgás sugárral. A kis gőzölgő tócsa szinte művészi pontossággal talált magának helyet egy kupac régi ügyirat, egy behorpadt műanyagflakon, és egy kikopott 70-es évekbeli bársonynadrág tetején.