3.

 Ötpercnyi autózásra volt, az egyik kisebb mellékutcába Rogert kedvenc kocsmája, az Interdit. Nem ismerte egyetlen törzsvendég a nevét sem a bárból, csak a csaposét, pedig vagy hét éve idejárt vasárnap esténként meginni egy-egy sört. De ez nem zavart senkit. Fizetett, csendes volt. Az ő nevét megjegyezték, franciás volt, pont, mint a bár neve, úgyhogy egyféle kabalaként fogták fel Rogert-t. A csapos, Matt, tudta, hogy napicsomagos cigis, úgyhogy az épület mögötti sikátorban fenntartott neki egy asztalt. Ott nyugodtan cigizhetett, s az egyik meghatározhatatlan funkciójú felhőkarcoló kilógó teteje még az esőtől is megvédte. Itt mindig nyugodtan lehetett egyedül, csak vett egy sört a bárban, kérte a szokásos hamuzóját, ült pár órát, olvasgatott, aztán az alkoholtól kellemesen álmosan hazament.

Hét év alatt még sosem hozott ide senkit. De ezúttal úgy döntött, beengedi a saját kis sarkába Lewist. Elég pocsékul nézett ki a fazon.

-Szevasz Rogert! Mit csinálsz te itt, elnézted a naptárat? Nincs vasárnap. – vigyorogott rá Matt. Ő is csak ennyit tud, gondolta Rogert.

-Szeva, Matt! Itt van a haverom, Lewis, kicsit fel ként dobni a kedvét.

-Hát akkor minek hoztad ide? – vigyor. Mindig ezek az idegesítő, önkritikus poénok. Ez a fazon tuti depressziós és kompenzálni akarja.

-Gondoltam a nagytányérnyi vigyorod segít valamit.

-Kétlem, haver! – öblös nevetés. Kezdett belelendülni. – A múltkor felszedtem egy csajt, megdugtam, egész jó volt, sikoltozott egész éjjel. De mikor reggel meglátta a képem, kiugrott az ablakon. Az üvegen keresztül. Ez a pofa nem hozott sok örömet senkinek.

-Nem lett baja a csajnak?

-Hát persze, sajnáljad a királykisasszonyt. A békát meg hagyjad a fenébe, ebben a városban úgysem lesz belőle herceg. – röhögés. – De amúgy nem lett különösebb baja. Szerencséjére az földszinten lakom.

-Ja. Lenyűgöző sztori, Matt. – mindenesetre nem kételkedett benne, hogy igaz volt. Matt az a típus volt, aki még az enyhén megalázó helyzeteiből is viccet csinált.  

-Legalább ennyire csúfnak kell lenned, hogy ilyen sztorijaid legyenek. No de, térjünk a tárgyra, igaz?

-Bezony. Még egy széket kiviszel az asztalomhoz? Addig én hozok piát a hűtőből.

-Szolgáld ki magad.

Rogert megmarkolt egy Budot meg egy alkoholmentest a bár mögötti hűtőből. Az asztal sarkán lepattintotta a kupakokat.

Időközben Lewis már helyet foglalt a kinti asztalnál.

-Cigit?

-Jöhet.

Rágyújtottak.

-Elmondod?

Lewis hallgatott egy darabig, közben égő cigijét nézte. Látszott a kéztartásán, hogy nem gyakorlott cigis.

-Emlékszel még, hogy meséltem a feleségemről?

-Ja.

-Mikor összeházasodtunk, nem volt sok bajunk. Jó munkahelyem volt, elég pénzt kerestem, ő otthon tudott ülni. Egy olyan félév után kezdett el csak basztatni azzal, hogy próbáljak meg egy előléptetést vagy legalább fizetésemelést szerezni. Mert tudod, korán elmentem munkába, későn értem haza, néha még éjjel is kellett mennem. Tudod, tévés munka. Erre eléggé ráment a következő évünk, mert persze, nem fogta fel, hogy nem megy az ilyen az első pillanatról a másikra. Szar volt.

-Ennyi a baj? Tedd helyére, haver.

-Nem, ez még nem a történet vége. Szóval nem voltunk jól. Aztán egy idő után abbahagyta a basztatást. Kedves volt, megértő, türelmes. Még pár hónap, és az előléptetést is kilátásba helyezte a főnököm. Helyettes főszerkesztő. Jó munka. Csak reggel kell benn lenni. Ezt nem mondtam az asszonynak, gondoltam, amíg ilyen jól mennek a dolgaink, addig nem érdemes meglebegtetni, tudod, ha véletlenül mégsem kapnám meg, akkor csalódna egy nagyot. Aztán a múlt héten bejelentette a főnököm, hogy holnaptól kezdem az esti munkát, egy hét próbaidő, lássuk, hogy megy. Úgyhogy hazamentem, és elújságoltam végre Zoeynak.

-Örült?

-Hát azt nem mondanám. Megint volt egy nagy veszekedésünk. Hogy most már minek változtatni az egészen. Hogy biztos majd több munkám lesz, mint eddig. Meg perelhető leszek, meg ilyenek. Hülyeség. Nem értettem, mi baja van. Aztán másnap mégis reggel indultam el. Legalábbis úgy tettem.

Lewis mélyet szívott a cigijéből, aztán elnyomta a hamuzóban. Kortyolt egyet a söréből és folytatta.

-Kimentem a házból, de nem mentem a tévéhez. Ott maradtam, a házzal szemben. Meghúzódtam az szomszédunk kerti pavilonjában és figyeltem. Nem kellett sokáig várnom, alig egy félóra múlva egy kocsi húzott a házunk elé. Rögtön megismertem, a főnököm kocsija volt. Akkor végre megértettem, hogy miért is akarta, hogy megosszam vele munkát. Délelőtt övé, az övék lehetett a terep. Én meg közben helyettesíthettem a munkában.

Rogert nem akart beleszólni, gondolta megadja a szegény fickónak a lehetőséget, hogy a maga tempójában mesélje a történetet. Meg amúgy sem futotta volna többre neki egy vigyornál. Azt pedig valahogy nem érezte ideillőnek.

-Tudod, igazából nem is csodálkoztam. Zoey mindig is jó nő volt, és vonzódott az erős pasikhoz. S egy ideig én voltam a legerősebb, akit ismert. A médiának ereje van, tudod? – csak úgy magától kérdezte. – Na de a pénz az mindig univerzálisabb. Na de tök mindegy, miért volt a dolog. Elég annyi, hogy ezután bementem munkába Kicsit utánaérdeklődtem, és a munkahelyi pletykákból kiderült, hogy már egy ideje hiányzik a főnők délelőttönként. S egy idő után ez kezdett szemet szúrni a főnökeinél is. Mert tudod, itt is működik a halas képlet. Mindig van egy nagyobb főnök. Na hát neki is volt, és rászóltak, hogy ha még ilyen történik, szedheti, amije van. Úgyhogy gyorsan megtalálta a megoldást, ami mindenkinek megfelelt. Neki főleg.

Elhallgatott. Meggyújtott egy újabb cigit, és utána tovább hallgatott. Rogert úgy érezte, hogy hiányzik a történet vége, Lewis viszont, úgy tűnt, befejezte. Egy idő után nem bírta tovább Rogert és rákérdezett:

-Na és utána mi történt?

-Hogy-hogy utána?

-Hát mi lett a feleséged meg közted? Mi lett a főnököddel?

-Ja. Hát... – szívott bele a cigijébe – a főnökkel épp ma beszéltem. Megbeszéltük, hogy nem volt jó ötlet egy tévés feleségével kikezdenie, ha nem akarta nagydobra vernie a dolgot. Simán elhitte a blöffömet, hogy lefilmeztem őket valamelyik alkalommal. Felesége pedig van neki is. Szóval nem kell félnem attól, hogy megint felbukkanna a házamban.

-Na és a feleséged?

-A feleségem? Őt kinyírtam tegnap délben. A kedvenc konyhakésével nyestem el a torkát. Már csak ezért is szerencsés helyzet, hogy a főnököm nem keresi. Kicsit meglepődne, ha befeküdne az ágyba.

4.

Na ezt a sztorit kicsit nehezebben hitte el. Először. De Lewis arckifejezése és hanghordozása nem hagyott sok helyet a kételynek. Pedig de jó is lett volna, ha tudott volna kételkedni.

Rogert nem igazán tudta, hogy mit kéne mondania. Hogy megérdemelte a kurva? Vagy hogy gyilkos fasz vagy? Hívom rendőrséget? Valahol arra számított, hogy Lewis most előhúz egy nagy pisztolyt s lepuffantja. Itt úgysem kapnák meg a holttestét egy ideig.

Lewis azonban nem tűnt agresszívnek vagy idegesnek. Szívta tovább a cigijét, kortyolt egy a söréből, és talán még nyugodtabbnak tűnt, mint azelőtt. Sőt, mintha jókedvűbbnek is. Úgy látszik a gyónásnak mégis van valami pozitív hozadéka, gondolta Rogert. Aztán, hogy mégis mondjon valamit, megszólalt.

-Jaja, én is kinyírtam annak idején a szomszéd kutyáját. Túl sokat ugatott.

Lewis ránézett lassan, és elmosolyodott. Látszott rajta, hogy nem tart Rogert-től.

De miért nem? Nem értette Rogert. Az idióta megjegyzése nem valószínű, hogy meggyőzte volna Lewist arról, hogy nem fog a rendőrséghez futni. Vagy talán azért mert éjszakai taxis volt? Lewis talán azt gondolta, hogy látott ő már cifrábbat is? Pedig nem. Manapság még az alvilág nem volt annyira szem előtt. Akkor talán azt gondolta, hogy ennyire jó barátok? Hogy néhány éjszakai fuvar, pár száz dolcsi, egy-két beszélgetés olyan szoros ismeretséget biztosított nekik, hogy egy gyilkosságra is csak legyint, hogy áh, hagyd el, a legjobbakkal is előfordul?

Hát akkor tévedett ez a köcsög fasz. Ő bizony megvan a biztos kliens nélkül. Sosem volt baja a rendőrökkel, nem most akarta elkezdeni. Döntött. Fel fogja dobni Lewist. Bocsi, haver, de nem ígértem semmit. S ha ígértem volna, még az sem lenne garancia.

Most már csak azt kellett kitalálnia, hogy fogja lekoptatni feltűnésmentesen a fazont. Kérezkedjen ki vécére? Hát basszus, ilyent sem csinált általános óta, s akkor sem jött be általában. Pedig  tanár nem volt egy paranoiás gyilkos. Vagy legalábbis ő nem tudott róla. Bár az sok mindent megmagyarázott volna.

Végül úgy döntött, a legjobb dolog, ha úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit. Ahogy ő elgondolta, Lewis még mindig sokkos állapotban lehetett. Talán nem is emlékszik arra, hogy  beszéltek. Hátha bejön. Jobb ötlete nem volt.

-Basszus, kezd hideg lenni. Geci ősz.

-Az.

-Látom már befejezted a sörödet. Vigyelek haza, Lewis? Tudod, még hosszú a munkaidőm.

-Ja, bocsi, persze. Nem akartalak én feltartani. De kösz, ez jó este volt. Megjegyzem ezt a helyet magamnak.

Te csak ne jegyezzél mg semmit, haver.

-Na akkor indulás! Hagyd csak, a vendégem voltál. Majd legközelebb te fizetsz.

5.

Gond nélkül lezajlott a fuvar. Lewis tényleg úgy viselkedett, mintha totál rendben lenne, és az időről beszélgettek volna kedélyesen egy órán át. Rogert-t azonban csak a városba visszafele kezdte elfogni a remegés. Félre is kellett húzzon, hogy cigit elszívjon egy elég jól megvilágított részen, jó messze Lewis házától. Tudta, hogy jó úton halad a tüdő-vagy gégerák felé, de valahogy azt mondta, amit a szülinapján szokott a diétázó dagigyerek a tortának:  ha nem most, akkor mikor?

Időközben arra is rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű kimagyaráznia magát a rendőröknek, ahogy eltervezte. Lesz egy-két kényelmetlen kérdésük, amire nem lesz tuti válasza, végül is minden este találkozott a csávóval, és mégsem vett észre semmit. Még a végén rábizonyítják, hogy segített a pszichopata fasznak. Plusz ma este valahogy nem bízott a saját ítélőképességeiben. Kellett egy külső fül.

-Halló, Matt? Szevasz, figyelj bocs a késői zavarásért. Otthon van már? Félóra? Oké. Figyelj, kéne beszéljek valamiről veled. Kicsit szarban vagyok, és szükségem van a tányérképed alatt rejlő, sokat tapasztalt fejedre. Köszi. Hol is laksz? Jaja, ismerem a környéket, gyakran viszek oda kurv... izé, klienseket. Akkor egy félóra, és ott leszek. Ok, szevasz.

Nem ismert senkit Matten kívül. Az egész rohadt városban. Most eléggé érezte a hiányát.

Valahogy úgy érezte, Carmine-nal meg lehetett volna beszélni a ilyeneket. Kár, hogy nem ismerte.

Valamennyire megnyugodott a cigi és a telefonbeszélgetés után, legalábbis annyira, hogy tudott már vezetni. Teljesen azonban nem ment ki a fejéből az egész, mintha Lewis magával hozta volna a hullaszagot, és a hátsó ülésén hagyta volna.

Száguldott a város felé. Közben megint Tom Waits ment. A Redrum. Végigfutott a hátán a hideg.

6.

Ahogy megérkezett a lakónegyedbe, ahová Matt irányította, megkönnyebülten szökött ki a kocsiból. Rátelepedett a képzelt szag. Mint amikor nem mosta meg a kezét szarás után, s ha nem is volt barna a keze, attól még szarosnak érezte.  

Végigsétált a zöld füvön, megállt a kaputelefon előtt, és elkezdte böngészni a neveket. Hányast is mondott Matt? Mi is a vezetékneve? Ja, French. French, French, French, megvan, 52-es! Valami furcsa érzés fogta el, amikor rápillantott a névjegyzék közepén elhelyezett gombra. Előérzetnek nevezte volna, de neki még sosem volt olyanja, szóval nem tudta, ez tényleg az-e. Mindenesetre olyan volt, mintha valami nem lenne a helyén. Mintha valamit elfelejtett volna.

El hát, feljelenteni azt a köcsögöt! Na gyerünk már, hosszú még az éjszaka. Csengetett.

-Gyere fel – szólt a kaputelefonon Matt torzított hangja.

Belépett az ajtón, meglátta a liftet, megnyomta a gombot. A 15-ikről jött le a lift.

Közben nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy valami nincs rendben próbált rájönni, hogy mit felejtett el. Amíg várta a liftet, véletlenszerűen ingatta a fejét, nézte az ajtókat, s el is gondolta, hogy de szar is lehet azoknak, akik itt a földszinten laknak. Mindenki az ő ajtajuk előtt hívja és várja a liftet. Biztos olcsóbbak is itt a lakások.

Aztán valami gyomron vágta. Egyelőre nem nagyon, csak finoman. Ha más estén történik, elhessegeti a gondolatot. Ma azonban valamiért kicsit gyanakvóbb volt.

Földszint.

Matt azt mondta, a földszinten lakik. Pedig ha egy emeleten van 4 lakrész, akkor ő valahol a 13-ikon lakhat. A földszintről kiugrani az ablakon egy hülye reakció, de nem tragikus. De a 13-ikról nem ugrasz ki önszántadból, bármilyen ronda is a pasid.

A lift megérkezett, addigra azonban Rogert már nem volt. Meg kellett bizonyosodjon.

Kilépett a lakóépületből, és előszedte minden matektudását, hogy kiszámítsa az alsó lakrések elhelyezkedése alapján, hogy merre is néz Matt ablaka. A hátsó gyepre, ha jól gondolta. Meg ha a toronyház nem fordult félúton másfelé. Sötét volt már, a gyep is gondozatlan volt, bokáig ért a fű. Rövid keresgélés után viszont Rogert megtalálta, amit keresett. Apró üvegcserepek. Amekkorát nem szedsz fel, csak porszívóval. De hát kinek szúrna szemet ekkora fűben néhány darab üveg. Egy pár csepp alvadt vérrel, meg egy apró koponyaforgácsokkal mellette? Ha elég vastag a szőnyeged, nem is kell alásöpörni semmit.

7.

Ez az este kezdett kicsit sok lenni. A szag a fejében megy egyre csak erősödött.

Két gyilkos. Két rohadt embert ismerek az egész rohadt városban, és mindkettő rohadt gyilkos. Vajon Matt csaja is megcsalta? Vagy tényleg igaz volt az idióta sztorija? Vajon hány hasonló volt neki? Vajon hányat hallott már tőle félrészegen, éjszakánként? A múltkori, amikor felképelte az egyik haverját, mert olyan jó barátok voltak, hogy a másik eldöntötte, ő is szeretné, ha középen hiányozna a foga, mint Mattnek? Vele mit csinált? Kikötözte a fogát, és úgy dobta ki az ablakán. Hánynia kellett.

Szüksége volt valakire. Beszélnie kellett valakivel. Akárkivel. Bárcsak Carmine még élt volna. Most először fel is hívta volna.

Kevin.

Ott a száma az igazolványon. Nem ismerte, de tanácsot adhatott neki.

Fasza első benyomás lesz, gondolta sötéten, miközben a számát tárcsázta. Fél kézzel a telefont, fél kézzel a kormányát markolta, közben igyekezett nem kisodródni az útról 15 mérföldes sebességgel. Az egész város őt röhögné reggel, ha így halna meg. „A taxis, akinek a munkája a vezetés, 15 mérföldes, egetrengető sebességgel csapódott a híd talapzatába. Egy, az esetnél jelenlévő csiga elmondása szerint, alig tudott félremászni az útból a száguldó halálkocsi elől.”

Nem vette fel. Még próbálkozott kétszer, mindannyiszor hagyta kicsengeni az üzenetrögzítő hangjáig.

Szimpatikusnak hangzott a kölyök hangja. Lelkesnek. Nem volt szíve üzenetet hagyni egy ilyen üzenetrögzítőre. Vagy személyesen, vagy sehogy.

Ahogy a 12-esen haladt, szemébe ötlött a sárga híd, ahonnan Carmine állítólag leugrott. Most már valahogy megértette a döntését. Jobbra fordította a kocsit.

A híd közepén megállt és kiszállt a taxiból. Próbálta átgondolni a helyzetét, közben az utolsó Marboróját szívta és az alatta elszáguldó vizet nézte.

Megint megnyugodott kissé. A közelben volt a városrész rendőrösre. Csak be kell sétálnia, és rögtön két gyilkost adhat fel. Az egyedüli két ismeretségét, talán haverját a városban.

Elő fogja léptettetni magát. Elég volt az éjszakából. Magányosságból. Gyilkos faszokból, akik ahelyett, hogy tányérokat dobálnának, mikor idegesek, nőket hajigálnak ki az ablakukon.

Ránézett a félig elszívott cigire. Elhajította. Le fog szokni. Jó sokáig fog élni, jó lesz a szájszaga, talán egy csajt is összeszed magának. Akit nem fog kinyírni az első veszekedésnél, mint egyesek.

Még egyszer megpróbálom Kevint. Azért egy józan, optimista fej nem árthat. Kicsengett.

Közben a kocsiban megint Tom Waits ment. Nem ismernek ezek mást? – morgott magában. S ez ráadásul valami remix is, dücc-dücc megy alatta.

De az nem onnan jön. Ez a csomagtartóból jön. Waits érces hangja háborítatlan volt.

Kevin. Hát neki volt olyan szaga.

Lewis. A munkából ment haza reggel a feleségét kinyírni. Csak az ő taxijának a számát ismerte. Elmondta neki mire készül. Kevin nem fogadta jól. A hátsó ülésről vágta el a torkát. Tudott vezetni, amennyire kellett neki, ahhoz, hogy visszavigye a kocsit a garázsba. Kevint nem ismerte még senki olyan jól, hogy egy akárki ne tévessze meg őket az igazolvánnyal, napszemüvegben. Őt meg elengedte, mert rá akarta kenni az egészet.

Nem tudta, honnan tudta mindezeket, csak úgy bejött az egész a fejébe, de majdnem biztos volt benne, hogy mindenben igaza van.

Matt. Neki is köze van az egészhez? Nem, ő csak egy köcsög vadállat. Csak azért van itt, hogy nehogy valakihez fordulni tudjon. Hogy az élet teljesen kibasszon vele. És kiröhöghesse.

Most már együtt tudott érezni De Niróval. Jól látta a paranoiás csávó a dolgokat. Csak Rogert ült egy pihe-puha színházi székben, és hitte azt, hogy feketekomédiát néz. Csakhogy most vége volt az előadásnak. A színészek lejöttek a színpadról, és a vér a késükön valódi volt.

-Carmine, haver, most már beszélgessünk egyet.

Függöny. 

R.