Hitetlen

          Érezte, hogy lassan közeledik a vég. Még fiatal volt, nem érzett sem fáradságot, sem kimerültséget, de mégis tudta, hogy nem sok ideje van hátra. Szeretett nagyon élni, kicsi csontsejtként más dolga nem volt csak összekapaszkodni a többiekkel, erősen fogózkodni és megőrizni a tartását. Ő különösen jó volt ebben, talán ezért sem értette miért kell most ennek vége szakadjon. 

          Sok mindent nem értett, ami körülötte történt. A vörössejtecskék fejetlenül szaladgáltak az oxigénnel, és széndioxiddal, a fehérsejtek halálfélelem nélkül áldozták fel magukat halomra, csak mert holmi álítólagos idegenek nehogy közéjük kerüljenek. Ő és társai hatalmas csontrendszereket kellett felépíteniük, csak azért, hogy társaik másnap lebonthassák azt, majd kezdődött minden elölről. És néha semmi előrejelzés nélkül megjött az utasítás, hogy itt a vég, csak úgy: semmi magyarázat, semmi indok, tiszta káosz. 

         Nem értett semmit, kérdezősködött, de senki nem tudott neki válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy miért csinálják mindezt, hol itt a rendszer, hol a rend. Nem tartotta igazságosnak, ő erős, élete csúcspontján van, háromszor gyorsabban épít csontrendszereket, mint bárki más, miért pont neki kéne pusztulni, miért nem a szomszédnak, aki lustább még a legkövérebb zsírsejtnél is. 

         Nem akart pusztulni és mikor megérkezett a parancs, hogy itt a vége, nem engedelmeskedett. Erősnek gondolta magát, potensnek és elkezdett szaporodni. Hisz, ha ő egyedül ilyen ügyes, akkor többen még ügyesebbek lesznek, még hamarabb építenek fel hatalmasabbnál hatalmasabb csontrendszereket, amelyeket már nem fognak tudni lerombolni holmi hirtelen felindulásból. Összetartóbbak lesznek, mint bármely más csontsejt csoport, jobban megértik egymást és létrehozzák a rendet. Csak szaporodott és szaporodott és egyre többen lettek és egyre erősebben kapaszkodtak, és a kicsi csontsejt kezdett megnyugodni és már látta, értette, hogy mi a rend, megteremtette maga körül, saját képére formálta egész környezetét.

          Lesújtott arccal, de mégis határozottan közölte a hírt:

- Sajnálom, önnek rosszindulatú csontdaganata van. 


Dr. H