konty

az ég gyűrött volt.

és falfehér az elhízott hold.

házak szögletesedtek egymásba.

a kontyod elromlott.

kikopott az arcod,

bazár-színű sálad

hiába énekelt neki

isztambult.

hajszálad a párnám

fogai közt hagytad.

vigyázok rá, ne félj,

majd alszom másnál.

mesélted architektus leszel.

én megmutattam

gyerekkori rajzom.

gólyalábak vázlatán

reszkettek

piros-zöld-kék-sárga

építőkockák.

elhanyagolt tervrajzodban

tévelygtem, de már tudom:

életre nem fested

tincs-ecseteddel.

szép a menyasszonyi kontyod.

én meg alhatok otthon egy jót.

                                  

                            senkiházy a.