szókráter (fals poetica)

oly biztos ez mint a tömbök
ahogy kimetszenek maguknak az égből:
pillák alatt mély közömbök
lihegnek a lemaradt messzeségről

szétfolynak itt a verssorok
vonaglanak - partra vetett leviatánok
szemébe fennakadt horog,
gyűrt seb az idő, ahogy ott tátog

koktélok zavara ez itt
metafizikai megnyugvást b-tervel
közönyünk magabiztos csendjeit
gyógyítom szókrátétellel

lötyög kimondhatatlanul
magzatvízben úszik el a szó
kicsavart furfangokat tanul:
akkor vers csak, ha szadomazó

megfigyelhető precizitás ez
ahogy egy lúzer húz el csíkot és a belét
a szádba követ szemedre sót tesz:
belecsikorog a szóba szó, a létbe lét.

csak így e délutáni félkör,
mert az ilyenfajta mindig korán kivész,
szépen kiválik a létből,
mint betonfalról az alkalmi mész.

(két lépést közt egy panelben
képkockákban snitt a snitt
egybeolvadhatósági együttható
csak arra merre a láva vitt
a mozdulatlanság nyugtalansága
kisárgul mintha valami évszak
sétálunk az örökkévalóságba
míg egy indulat szanaszét szab)


af.