pipázgatva erdő, éppen hajnalod,
égő nyelvem kávézaccban olvad el,
pásztorvonat füttyben éppen hallgatok,
takarj ma még, meg óvj, koporsópanel.
na így talán, ma éj babám ha elköszön,
bogra vetett tekintetem kicsordul,
porruhába, ünneplőbe öltözöm,
poggyászom, pót gyászom: itt ajándékul.
talán ma kélt a szél, talán túl kevés,
falba épült istenhit, csak tévedés,
még csillárra támaszkodik a plafon,
napsugár, patakban lábát mossa meg,
dagonyázva pocsolyákban hempereg,
s tökmagot magozgat éhes magzatom.
af
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése