Monopokoly

-          Egy nagy pohár magzatvizet! Rázva, nem keverve, és két szemgolyóval.

-          Máris, uram.

A Pokol legnagyobb lokálja, a Bar Bár zsúfolásig tele volt, hétfő szabadnap lévén, minden kisebb és nagyobb ördög, démon és bukott angyal itt múlatta az időt. Még az örökké tartó kárhozatban is szükség volt egy kis tagolásra, néha egy-egy szabadnapra is – fenntartotta a munkamorált.

Atán Levente, vagy ahogy a barátai becézték „Levi a tán”, a bárpultnál kapott csak helyet, minden más asztal foglalt volt. Maga mellett fenntartott egy helyet, egy beosztottját várta éppen egy elég komoly beszélgetésre. Bár az ördögöket és a poklot egy furcsa, mesés, netán szörnyű helynek is elképzelhetnénk, pedig az itt (bizonyos értelemben) élőknek, de mindenképpen dolgozóknak ez is csak egy megszokott, átlagos munka- és élőhely volt. S mivel a Pokol a képzeletünkben létezik, ezért aztán teljesen emberi alakok teljesen emberi bárban üldögéléséhez hasonlított ez az egész helyzet is.

Levi például egy nagydarab, bajuszos-szakállas-öltönyös menedzsernek-kinéző valaki képében ücsörgött a bárpultnak kinéző helyen  - talán csak az italának volt más íze, mint nálunk – , körbenézett a teremben, hogy megjött-e már, akit várt.

 Ki akarta rúgni Ferit. Egy totális lúzer volt az alak, szégyenletes ördögnek. Mindig teljesen felkeverte a dolgokat. Ha káoszt kellett volna okoznia, mindig sikerült rendet tegyen. Mai napig a legnagyobb hibája volt, hogy az Embernek intelligenciát, kritikai értéket juttatott  „Hát olyan nehéz lett volna nem elfelejteni, hogy megmérgezze azt az almát?” – morgott rendszeresen  neki Levi. Aztán meg, miután értékítélethez juttatta ezt a népet, még filozófiát is ajándékozott. Szókratész azóta sem tudja, hogy csak egy ügyetlen ördögnek halk suttogásának köszönhetően lett Az állomásból az Állam. És nevetséges, hogy mégis ő lett a legismertebb nevű ördög a földön.

„Furfang, és általában ész nélkül nem lehet rendesen végezni ezt a munkát, még akkor sem,ha ő a vállalat arca. Mennie kell.”

Kinyílt a bár ajtaja, és belépett rajta Feri, létrehozási nevén Luci Ferenc. Rögtön meglátta főnökét a pultnál, arra vette az irányt. Nyeszlett, hiteltelen ördög volt, az öltöny is lötyögött rajta, kinézetre is egy kiköpött vesztes.

-          Jó napot, uram – hajtotta meg a fejét Levente előtt.

-          Szerusz, na végre megjöttél – vetette oda Levi.

-          Sajnálom... a forgalom... meg nem volt kávé otthon – motyogta csendben, a bajusza alatt Feri. A hangja elképesztően idegesítő volt, nyávogott, nyivákolt, semmi önbizalom vagy karizma benne.

-          Őszintén Ferikém? Tökre nem érdekel, miért késtél. Megmondtam, hogy itt legyél 10-kor, nem? – dörögte Levi.

-          Igen, tudom, el is indultam időben…

-          Nem érdekel! Tanuld már meg, ha abban sem bízhatom, hogy egy órát helyesen használsz, akkor hogy várod el, hogy másban, amit csinálsz bízzak?

-          Sajnálom… Nem fordul elő többet…

-          Abban biztos lehetsz. Remélem tudod, miért hívtalak ma ide.

-          Nem, uram.

-          Hát fiam, holnap már ne gyere már be dolgozni.

-          Kirúg? – nyögte Ferenc.

-          Mintha csodálnád... Azt még te sem képzelhetted, hogy jól megy ez.

-          Öhm.. Hát én nem tudtam...

-          Nos, hát nem megy jól – szakította félbe.  - Elegem van, fiam! Holnap ürítsd ki a asztalodat, és húzd el a beled.

-          De akkor mit fogok csinálni?

-          Nem érdekel. Ha ennyi idő alatt nem gondolkodtál ezen, akkor jó hülye vagy. Talán azt hitted még sokáig eltűrjük a baklövéseidet?

-          De én nem értek semmi máshoz.

-          Édes fiam, ehhez sem értesz. Egy nagy büdös lúzer vagy.

-          De hát hova menjek?

-          Próbálkozz Istennél. Eddig is jobb voltál angyalnak – gúnyolódott Levente.

Még váltottak pár szót, aztán Feri szem- és orr-lesütve kioldalgott a Bar Bárból. Levi egy kicsit sajnálta, de csak úgy, ahogy férget sajnál az ember, mert az nem képes gyorsírásra  Amint eltűnt az ajtón túl, rögtön jobban érezte magát, volt valami az aurájában, ami egyszerűen mindig kihozta a sodrából.

„Ezt még megiszom, aztán irány a Kénkő Spa.”

Szájához emelte a magzatvizes poharat, ekkora egy óriási robbanás rázta meg a Bar bárt. Szenteltvíz fröcskölt mindenfele, porrá égetve minden ördögöt, akihez hozzáért. A mennyországgép nagy pusztítást végzett.

Feri belépett a Bárba, odalépett a kupachoz, ami egy pillanattal ezelőtt még Levi volt talán.

-          Lúzer, mi? Angyal, mi? No, most ordibálj, paraszt.

És így lett monopolhelyzet a Pokolban.

R.